Mihai Eminescu Dorinta c. verse
fordította Koosán Ildikó

Vágyálom

                      

Jöjj az erdei forráshoz

Kövek közt hűsen buzog,

Gyökérgrádics- padkákon ott

Lombsátor – mély lesz otthonod.

Erős karom nyújtom feléd,

Siess, hadd vonjalak szívemre,

Hadd lássam édes arcodat,

Vetkőztesd meztelenre.

Térdemre ültetlek akkor,

Ketten leszünk, csak ketten,

Borzas hajadra kedves

Tétova hársvirág lebben.

A tiszta homlok, szőke haj

Lassan karomba téved,

S hagyod, rabolja ajakam

Ajkaidról a mézet…    

Álmodunk ketten egy álmot,

Dalt dúdol nekünk, halljad

A forrás csöndes magánya,

S egy könnyed szélfuvallat;

Ily harmóniában alszunk

A békés rengetegben,

Hársfavirágok hullnak ránk

Akkor majd csendben, csendben.

                                   Koosán Ildikó fordítása

2012. június 12.