Mellékutcán

                                                                                              Koosán Ildikó

A mellékutcán autók haladtak,

Naplementétől hunyorgott az ablak,

Háztetők fölött félhomály tenyészett,

S a csöndből, ami tunyán heverészett,

Most esti forgatag, lármás sietség

Araszolt elő, pezsdítve az estét;

Éji szállását egy koldus kereste,

Kószált, szélvédett szegletekre lesve,

Galambpár kukázott a szemét körül,

Pofon csattant véletlen – vétlenül;

Résnyire nyitott portálüvegfalak

Mögül a füsttel dús zenés hangulat

Izzadtságszaga, mint sör fölül hab

Csordult aszfaltra, és torkon ragadt.     

Szerelmeskedtek, káromkodott a pék,

A bolt bezárt, megcsikordult a fék,

Amúgy a szokásos nyári este volt…

Ősz hajú anyókát egy öregúr karolt

Régen kimondott szó után kutatva,

De elméje bigottul cserbenhagyta;

Mentek ráérőn, félig önfeledten,

Ahogy azon a hársvirágos esten,

Mikor az álom részletekre bomlott,

És semmi, de semmi nem okozott gondot.

Szombathely, 2012. május 29.