Pünkösdi ima

                                                                       Koosán Ildikó

A lélek lángnyelveiben Uram,

ahol a kétely, a hit megfogan,

kereslek, benne kiutat lelek,

megbocsátást, hogyha vétkezek;

Mert érzem, abban igazam lehet,

nem  rostokolsz a világ felett,

s le- le nézve  igazságot teszel ,

de, hogy vagy, azt, hogy létezel,

élsz bennem láthatatlanul,

hangod szól hozzám válaszul,

azt hiszem, és  vallom, Uram!  

Rögös úton, ahol menni kell,

bár eltakar egy ködgomoly-lepel,

mögötte ott a láng, lobog, hevít,

maga a tudat az, ami  átsegít.

Akad ezért majd, aki kinevet,

megmosolyogja e képtelen hitet,

csak magamban hittem annyi éven át!

Vedd hát magamért Uram, az imát:

Az ember por, de lelke isteni,

amit ellened tesz, azt a por teszi,

s bocsásd meg néki ezt a kis hibát.

Szombathely, 2012. május 28.