Ketten voltunk

                                                                  Koosán Ildikó

… az, aki voltam, miattad lehettem,

a hajnalt,  az alkonyt  érted szerettem,

arcoddal ébred fel, kezdődött a nap,

simogatásod vágytam, álmodat,

ölembe ringott velem, mint a gyermek,

ne hidd ,hogy egyszer mégis elfeledlek;

hidd, hogy az akácok  árnyékától fedve

meztelen létünk vitt a  végtelenbe

s friss réti füvön hűsölt  derekunk…

gondolj rá  még, mielőtt meghalunk,

hogy ez az ölelés titkunk maradt,

ketten voltunk e Földön, ott a fák alatt.

2012. május 25.