Monori emlék

mese Koday László  azonos című képéhez

Koosán Ildikó

Öcsém, és sógorom

házat vett Monoron;

zöld tető, sárga fal;

ki tudja mit akar

öcsém és sógorom

a házzal Monoron.

Kérdezik, mi bajom

ezzel, és mért szidom

öcsém és sógorom?

A házban Monoron

ajtón, meg  ablakon

ki-be jár szabadon

folyton az unalom.

Nincs itt más izgalom;

öcsém és sógorom

lesik az ablakon

a szomszéd Julikát:

nézik, hogy odaát

mi van az udvaron

ki ül  a kispadon.

Épp indul Julika,

nyílik a kapuja,

kiszöknek a libák,

s mekkora  galibát

okoznak, nem csoda…

Szól a két ostoba:          

Eljött az alkalom!

Én megyek! Nem hagyom!

S szaladnak mindketten

eszüket vesztetten,

öcsém és sógorom.

 

Öcsém fog madarat

hopp-lá,  egy fa alatt,

énekes madarat

a szomszéd  Julinak,

miközben sógorom

kezében  szál virág:

Lesz itt ma szép világ!

Megkérné Julikát.

Egy kecske kíséri,

az fog majd beszélni,

mekegve  meglehet,

bár erről nem tehet.

Julika ránevet:

várt eddig eleget,

válaszol ízibe,

más van a szívibe.

Öcsém és sógorom

elbúsult, el, nagyon.

Ajtón és ablakon

ki-be járt szabadon

újra az unalom.

Nem lett tánc, dáridó…

Magas a házadó.

Így hát egy szép napon,

mert volt rá alkalom,

- nem csűröm-csavarom-

eladta , úgy tudom,

öcsém és sógorom

a házat Monoron.

2012. április 9