Üzentél, várlak

Koosán Ildikó

Majd jössz,

akár a gyermek

karod kitárva,

messziről  integetsz,

gyorsuló lépteid

elém sietnek,

mint aki évek

tartozását

egyvégben

adja meg a percnek;

s  én megbabonázva

keresem régi

arcvonásod

emlékeim megsárgult

fényképei közt,

lefejtve

aszott rétegét

a feledésnek,

lépkedek feléd,

magamnak tudlak

újra, enyémnek,

mert a vágy,

amit elmostak az évek,

érintésedtől

szemünkben újraéled.

Szombathely, 2012 április 3