A gólya

Koday László azonos című festményéhez

Koosán Ildikó

Meseerdő közepébe’

tavacska nyílik az égre.

De milyen tó? Ha látnátok!

Partján nyíló vadvirágok!

És a színe? Csodaszépnek

festi az est: kobaltkéknek,

s ahogy illik a mesébe

öblöcskékkel  kicsipkézve.

Kis öblökben békalencsét

ringat a víz,  sok szerencsét

hoz a  bátor békanépnek:

szaporodnak, vígan élnek.

Tó  körül dús nyári  erdő ,

madárdal szól, száll a felhő;

levéltutaj, mind kikötve

tündérrózsa közbe, közbe;

Mesetáj ez, tele jóval

képpel is meg meseszóval.

Kedvence a gyerekeknek,

színes csöndet  szedegetnek;

este hazaindulóba

összekötik egy csokorba…

S mi történik? Ugye, ugye,

elpereg a mese fele…

Gólya száll le hosszú csőrrel,

gólyalábbal , kereplővel

a kis tóra vacsorázni,

apróhalakra vadászni;

Huss! A  békák! Nem örülnek,

zutty! A vízbe menekülnek.

Egy butus a levegőbe

bepottyan a gólyacsőrbe…

Ennyi fért a meseképbe.

Mesémnek is itt a vége.

Szombathely, 2012 áprilisa