Sziluettek

                                   Koosán Ildikó

Vajon a napi jövés-menésben

mennyi  a cél, mennyi  az érdem,

s mennyi, ami belül, a nagy kohóban

értékteremtés, gyöngyszem lesz a szóban

mikor  a csend, a fényterek, eszmék,

kísérletek sziluettjében megmártózva

tükröződik létem a csupasz valóba’,

mikor versem körívét  sálként viselem;

érdeme – e vajon a csönd, a türelem

hangszerén dallamot remélni napra nap,

lehet –e cél kusza gondolat szófoltjain  

a több szín, a mélyebb árnyalat;

vajon  hazárdjáték e, vagy  élvezet,

képpé festeni a sosem létezett

víziók kontúrhiányos rezdüléseit;

lehet- e megmutatni hamvas szirmait

a létnek, ami benn vergődik hét lakat alatt,  

vajon lehet-e  tornyot emelni,

üvegkalitkát, hidat, várfalat,  

gondolatfoszlányok mozaikjait összerakva

éles egésszé, hogy” látva lássanak” ,

 s lenni az átlagból kitűnő

utánozhatatlan, ön- azonos szűrő,

friss optika a világlátás újabb kísérletében

színes képeken, vagy fekete- fehérben?

Szombathely, 2014 januárja