Egy hangulat margójára

                            Koosán Ildikó

….. a hiányzó szóra  várok…

majd…  talán jönni  fog,… ugyanaz,

…a mindig ugyanaz… az elkoptatott…

… a százszor eléd tárt zaklatott

érzésvilágom,  az éltetőm… az enyém ….

…egyedüli  ezen a világon,

verssorok katlanában vergődő igaz

társadé;   s benne szavakba búvó  

testetlen árvaságom….  a szó…ez a   

hegycsúcson, lapályon,  úttalan

síkságon átzúgó  keserű  vigasz …

… jön, hangulathullámon hánykódó

fénytelen csöndjeim éjjelén, ha,

mint  védtelen sziklapart fövenyét a vihar,

álmom a vágyat lelkemig kavarja…

…jön, tudom, nem ártani, … csupán

a fogyó  napi  lét lihegő szenvedélyét

fáradtan  ziháló  csönd-szóra váltani…

 …de addig lombtalan ágak

sóhaját  írom arcodra  a semmi várás

holdfényes  káprázatában,

ha télderes hajnalpír zuhogásban

veled ébredek távoli  virágbibe-zenére …  

hogy most  … és akkor is tudd… lásd…

ez vagyok  én,  a mindörökké álom…

jövőtlen  harmatcsepp   őszvégi  

vadvirágon…

Szombathely, 2013. október 12.