A költészet napjára

                                              Maurice Caréme

A lányka és a vers

               Koosán Ildikó fordítása

„ A vers? Mi az, tán furcsa lény?

Kérdez egy lányka könnyedén:

Eső simogat hosszú szép, hajával,

Ég nyit rám résnyi ablakával,

Almafa, magányosan a réten,

Madárlak, széllel telve éppen,

Tán arc, fáradt, bánatos

a fagyos holdon, hogyha felragyog,

Szabad madárhad- szárnyalás,

Illat, hang, kulcs, mi lenne más?”

És nem tudtam, mit feleljek én,

Játszik a Nap, árnyék cselez fölém?-

Honnan tudnám bizton szárnyal -e
A költészet vajh’ az ég fele

Vagy sétálgat a világ mezején?

Szombathely, 2013. április 10.