Ha másnak nem

Templomodba íme, hozzád jöttem,

mert egymagamban élek szótalan,

hitvallásom az, ami írva van,

éterbe szórni tudom, nincs miért;

a fák viharban földig hajlanak,

én nem könyörgöm hozzád semmiért;

hagyd mégis azt, hogy kibeszéljem

ami nem jóság bennem, nem is érdem,

lázongásom, szívem fájdalma ez:

bár lenne  hely, ami befogad még,

valakinek, ahol tán fontos lennék,

ha másnak nem, hát legyek csak Neked.