Léptem nyomát az ősz takarja           

                                                 Koosán Ildikó

Uram! Megvertél két kezeddel,

szívembe oltott szerelemmel

kószálok az őszi ég alatt.

Kikerics-lila mezők igéznek,

vörheny- és sáfrányszín levélnek

sírgödre ásít, közel a fagy.

Szálerdők nedves avarát járom,

csönd, és homály az én világom,

mulandóságuk szépsége vár.

Vágyálmot idéző gondolat

kísér a gyér lombú fák alatt:

fogadja létem végképp e táj...

Uram! Mutasd irgalmas lényed

miként a sáfrányszín levélnek,

engem is engedj pihenni itt…

Léptem nyomát az ősz takarja,

tavasz se fakasszon majd dalra,

barkafűz selymén ha újra nyit.

 _______________________

Szombathely-Nagykanizsa között

a vonaton

2006 szeptember 8.