Van pillanat

                               Koosán Ildikó

Van pillanat amit szívedbe vésel,

egy  érintés száz vallomással ér fel,

alkony ,ami csendben  hull hajadra;

van pillanat, hogy nem ismersz  magadra.

Szitál a fény, árnyékkal olvad össze,

lásd,  ami volt elmúlik mindörökre, 

ajkad  nem nyílik szépre sem panaszra; 

van pillanat, hogy nem ismersz magadra.

Igéz a csend, mint mágnes vonz a távol,

tükörszilánk lesz  napjaid javából,

könnyekből  gyöngy, nyakláncnak  összerakva;

van pillanat, hogy nem ismersz magadra

sodor a lét, homlokod mögé bújva

emlékeztet  s te  emlékezel újra,

és rab maradsz, a tévedések rabja;

van pillanat, hogy nem ismersz magadra.

2012 augusztus 12