Hűség

Koosán Ildikó

Nyírfa magaslik, felhőkig ér,

árnyéka ring lenn, hűs tenyér;

ágfüggöny rejtek, lomb-lugas,

meghitt homály, s még ott a pad...

Ő visszajár… Szellő a fán

látta, kedvese itt lett a lány;

rég várja őt; hiú remény;

                            ennyi; s ez mára költemény.

Szombathely, 2012 július 16