F a r s a n g i  d a l

                       Koosán Ildikó

Egy fényben úszó téli táj

barátom, ritka, ritka,

a Nap derékig ködben jár,

foghíján fagytarisznya,

csülökcsusza és csonthalom,

prémrekli nincs, de kéne,

mérföldes csizma, cimbalom,

s a szférák csöndzenéje;

hócsillagokból hópihe,

tányéron friss a mákony,

tej száll a Riska tőgyibe,

kakukkfiókaszárnyon;

mert néha jön, és néha megy

az ész, de huss, ma bánat!

egy macska farkát kergeted,

s a nyoma fut utánad…

Szombathely,2015. január 16.