A szigeten

                  Koosán Ildikó

Mikor a Nagy Csend üvegburába zár,

s magunk vagyunk egy képzelt szigeten,

kibontja  kecses formáit a nyár,

fény tükröződik minden szegleten.

Valaki vár ott, ki adta hírül

nem lényeges, de vár, érezni kell;

mikor az ember még élni készül,

legszebbikét ölti magára fel;

Refr:

ölelj szelíden, a percnyi vadregények

kora csendesebb időkre vált,

belül remegnek még a tegnapi fények,

s a hársillatban megtörtént csodák;

ölelj szelíden, a nyár ma visszacsábít

tudod, már hozzám tartozol,

magamat hozom, János-bogár világit

az éjben ma velem kalandozol…

Szombathely, 2014 június 21