ha eljönnél

                            Koosán Ildikó

ha eljönnél, zöldloncos estém illene hozzád

s a képzelet fészkén lapuló testetlen látomások;

próbálgatnám rád, öltöztetnélek, vetkőztetnélek

más - más álmodott lénnyé, ahogy az élet;

ha eljönnél a láthatatlan ittlét illene hozzád,

kulcsra zárt termek hűvös magánya, szűk csiga-

lépcsőn fel egy toronyszobába, a világtól távol

szelídített fényekkel dúsan megrakott asztal;

ha eljönnél a harangok gregoriánja illene hozzád,

kolostori csend passiók nagyböjti hangulatával,

sötétlilába burkolt áhítat, a szó vörös hullámverése

s köntösül akkor hársfaillatot öltenél magadra;

ha eljönnél a szenvedély hárfazenéje illene hozzád,

az érzelem szemirámiszi kertjében nőtt virágok,

a vágyakozás mézízével csordultig töltött kehely,

ősrítus-dal illene hozzád, evoé, mikor megérkezel.

2014. február 23.