Óév 2013

                               Koosán Ildikó

relatív

Asztalon vízcsepp, szemüveg;

nézz mögé; tengervíz mosta táj

hullámzik hozzád közelebb

míg jön, s felissza egy bogár.

gyerekes

térkövek mintáit az idő kiejti,

mulandót

emberemlékezet veszti, felejti,

s tényeket

képzelttel sző át észrevétlen,

mint gyermek

ha vét, eltagadásra készen.

ámítás

éjfél előtti utolsó percek,

pohárban pezsgő gyöngyözik,

megkopott dallam, mára alig

idézi, amit akkor mertek…

s e hely, e perc, mintha

sohasem lett volna,

találkoznak a lelkek ott,

ha  éjfélt üt az óra…

2013 december 31