Várakozás

               Koosán Ildikó   

Ígérted eljössz, én meg

egész nap izgultam, féltem,

kíváncsiság hajt, vagy

tényleg miattam, értem

teszel ilyen hosszú utat

nyakig  merülve a nyárba;  

aztán izgatott, milyen

ruhába bújjak, ami előnyős,

bőrhöz sem tapad, sarokba

dobva rajt’ gyűrődés se

látszik, földön heverhet

estétől délutánig, ha

feltűzött hajam kócosra

bomlik; vártalak, úgy,

mint rég áhított holmit,

amit kirakatban néztem

ki magamnak, amit csak

egyszer adhat- kaphat

aki a másik csendjét kéri…

kezdem reményben meg-

élni csendperceit a napnak…