Ihlet

                                                                   Koosán Ildikó

köznapok közömbös hangulatán,

szavak szénaboglyahegyein átgázolva ,

az álomlátás virtuális nyiladékait követve,

látomásaim végtelenített futószalagán

vezet az út magam felé,

belső folyosóim ősi barlangrajza felé

északifény-zöld sejtelmes lebegésben,

míg az értelem fotócellái

hangulat-érzékeny mikrofóliára vetítik, 

kimondható gondolattá kódolják

pillanattöredékeim szivárványszíneit.