Álomfogság

                       Koosán Ildikó

Szobámba néz a hajnal, és keres,

szétszórt ruhák, gyűrött papírlapok

közt álomtól még kábán fűszeres,    

napfényre éhes árny-fény alakot;

Nyújtózkodnék, de ellenáll a test,

öntudatlanba hátrál a tudat;

még visszatart, beindulásra rest

a késztetés, rá álompor tapad;

Nem emlékezem meddig és hová

hajt a létezés konok indoka;

percekig tart, vagy vég nélkül soká,

míg elbocsát, és nem marad nyoma.

2012 október 28