Felhőbolyhokból, madárröptéből

                                                             

                                               Koosán Ildikó

Felhőbolyhokból, madárröptéből

köt koszorút az ég sírod fölé,

beszőve napjaim áhítatába;

díszíteném  imáimmal, rést

nyitnék a rozsdás, régi zárba

évek gyöngyfüzéreit  idézni :  

kék szitakötő-lebbenésben,

encián harangkondulásban;

de öleléseink fényablakán át

koromsötét csöndeső szivárog.

Hová lettek az óriásplatánok

tövén együtt álmodott álmok?

Hová az őz-barnával szegélyzett

eskü, a rét, a százszorszépek?,

S még szól a madárének! Mi végre?

Elszáradt virágok szenvedélye

pereg  az idő rostáján kiégve  

feltámadásunk oltárkövére.

Szombathely, 2012. május 23.