Ahogyan én is születtem
születésnapomra


várok egy kezdő mondatot
a tényről,
ami bennem kavarog,
még éjszaka is, feszit, bök,
véredényeimben mintha
gyónás-kényszer áramolna,
nem tud kitörni, amorf,
amőbamódra váltakozó
súlypontját innen-oda teszi át,
mozdul kicsit, s azután tovább,
előre- hátra;
érzem, vitát folytatna vélem
az érzék, meg az értelem,
miközben fel- felvillanó
körvonalképben faragja jövendő
alakját a gondolatnak,
felismerhető- élesen;
s  én,
-- ahogy anya bölcső fölé hajolva
látja, gyermeke ujjai görbülnek ökölbe,
kapaszkodna a levegőbe,
reflex-ritmusú gyöngyszemek,
jelbeszéd-zsengék,
 ennyi telik most tőle,-
játszik, évődik térbe', időbe',
a szó hangbimbós ágait fuvallat
rezegteti, játékmadár forog;
várja, előbuknak a hangok,
hangsorok,
s beszélni fog;--
így várom,
legyen kiáltás, ének
a benti káoszból,
sorokba szedhető indulat,
és megszülessen,
- ahogyan én is születtem,-
ünnepi versem.
Helyén kivérzett seb marad.


Szombathely, 2012 januárja