Koosán Ildikó
Az alkonyat rég megszökött,
vörösbe bújt a fák mögött,
ütött az éjfél, csendbe már
a hárfahang, a dob, gitár,
nyílik a hársak illata,
nesztelen árny az éjszaka,
patak tükrében ring akár
mezitelen a holdsugár,
eltikkadt menthetetlenűl
a hőség is, elszenderűl,
talán reggelre hűs szelek
pezsdítik fel a fényteret.
Szombathely, 2010 július 18
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése