Nincs, ki visszajárjon




Rozsdás nyikorgón
engedett a zár,
szűk ajtórésen
remegve osontak.
Fedte jótékony,
titkos félhomály
a lopott percet,
mézízét a szónak.
Tó körül az ősz
lépkedett puhán…

Ma havas barka
leng a nyírfaágon,
száradt levélen
ráfagyott sugár.
Nádas neszez,
hullámzik a tájon,
a ház köré
időből nőtt hínár,
ijesztő csend. Nincs,
ki visszajárjon…


2010-02-11